Várva vártuk az idei jégmászó
szezont, végre beköszöntött. Folyamatosan tanulmányoztuk a meteorológiai
előrejelzéseket, hőmérsékleti viszonyokat, hogy mire eljön az idő nagyjából
képben legyünk a jegek állapotának megítélésében. Szokásosan két ünnep közére
terveztük az első jeges kint létet, ezúttal Borók Sanyi volt a partnerem. A
túra 27-28-ra esett, két hétköznap, jó döntésnek bizonyult, sem az időjárás,
sem a nagy tömeg nem volt ellenünk. 2 velős napot terveztünk, melyben a
jégmászásé volt a főszerep, de egy régen kinézett dry-tooling út is bekerült a
repertoárba. Szokásosan igen korán indultunk, hogy a napot maximálisan ki
tudjuk használni. A kinézett utak a Kis- és a Nagy-Trapataki-völgyekben voltak,
nem akartuk vesztegetni az időt a hosszas felmenetekkel, kihasználtuk a felvonó
adta kényelmet mindkét nap. A szállásunk szokásosan Nová Lesnán volt Retteghy
Imrénél, előzetes szállásfoglalás alapján, 10 €/fő/éj áron, szuper kulturált
körülmények között.
Első nap: Eredeti tervünk a Kis-Tarpataki-völgyben lévő
Sabla-jég volt, ez 3 kötélhossznyi mászást kínál WI 5 nehézségért.
Felgyalogoltunk de jégnek még csak halvány nyoma sem volt, száraz volt a
bevágás, még víz sem csorgott rajta. Tartalék tervnek a Lavy Ternázer és a
Pravy Trenázer jegek voltak. Igaz ezeket már sokat másztam, viszont a jobb
oldalsó jégnek a tetején lévő nagy áthajlás előtti jégcsap most szépen meg volt
fagyva, ezt a variánst még nem tudtam megmászni a korábbi években a jég hiánya
miatt. Előbb a bal oldali jeget másztuk meg, beraktuk a kötelet és másztunk
rajta még felsővel néhány utat(WI 4+ - 5), majd a jobb oldali jég következett
az áthajlós-jégcsapos variánssal(WI 6). Könnyedén átmozogtam az áthajlást és a
jégcsapot, mire a standhoz értem vendégünk érkezett, egy TANAP-os ellenőr, aki
gyorsan véget vetett a kellemes-napos jégmászásunknak. Közben kiderült, hogy a
jeget letiltották, már nem mászható, viszont ezt semmi nemű fórumon nem
propagálták, sem felirat, sem tábla nem tiltotta. Elkérte a mászó igazolványainkat,
lefényképezte majd felszólított a távozásra. Így is lett, összepakoltunk majd
elindultunk lefelé, menet közben megnéztük a Záhrádky jégnél lévő Stony a
Vzlyky nevű mix utat, amit másnapra terveztünk(nittelt M7). Sietve értük el az
utolsó felvonót. A szállásra érve kaja, fürdés és korai pihenés jött, lévén már
3 órától talpon voltunk.
A meleg helyzet esete a találékony hegymászóval
Második nap: Korán keltünk, összepakoltunk, kajáltunk, hogy
elérjük az első felvonót(8:30). Felmentünk az említett mix úthoz,
felszereltünk, és kis út-tanulmányozás után nekivágtam a mászásnak. A
beszállást írták a kulcsrésznek, amit könnyedén abszolváltam, majd a 3. nittig
nem is volt semmi gond, nagyobb nyúlások és határozatlan akasztások követték
egymást. Itt jött a krach, elfogyott minden, akasztás-lépés SEMMI! A 3. nittben
ültem vagy fél órát és keresgéltem az akasztásokat, lépéseket…de SEMMI.
Érthetetlennek tartottam, hogy egy M7 fokozatban elfogy minden, de feljebb már
nem voltak hágóvas nyomok sem, szinte semmi nyom, ami a mászásra utalhatna.
Mérgelődve(köpdösve) átszereltem ereszkedésre és lejöttem. Lent arra a
következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg kitörhettek dolgok az útból,
mászhatatlanná téve azt. Összepakoltunk és a Veverkov-jég felé vettük az
utunkat, még az előző nap láttuk a turistaútról, hogy a jég jó állapotú és
sokan másztak rajta. Hamar odaértünk, mivel nem volt nagy hó, könnyedén
felmentünk a jég alá a kőlefolyáson. Előttünk egy kassai idősebb páros kezdte
meg a mászást, lassan haladtak. Idő közben a szél erőssé vált, borzasztó
komforttalanná téve a várakozást. Bő 2 óra!!! kényszerpihi után tudtam
nekifogni a mászásnak addigra már – a szél miatt - halálra fagyva. Különösebb
megterhelés nélkül másztam meg a 45
m magas WI 5 nehézségű jeget, jól esett, már 3 éve nem
másztam a Veverkovot. Időközben beraktak még egy standot(2 pontos, láncos) jobb
oldalra fentre, így már 3 stand várja a jégmászókat a jég tetején(2 bal- és 1 a jobb oldalon). Ereszkedés
közben kiszedtem a jégcsavarokat, így Sanyinak már csak a mászásra kellett
összpontosítania. A várakozásból kifolyólag már nem tudtunk több utat mászni a
jégre, összepakoltunk és kényelmesen elértük az utolsó felvonót.
Kipróbáltam az új standot
Hazafelé menet még beugrottunk
TATRATEA-ért a Tesco-ba, majd nem túl gyors tempóban, jó útviszonyok között
8:00-ra értem haza Bárnába. Szuper
kellemes két nap volt, jó társaságban, jókat másztunk, ami még plusz pozitívum,
hogy sikerült jó formába kerülnöm, még sohasem másztam ennyire könnyedén a
jegeket, ennyire sallang és erőlködés nélkül. Várom, várjuk a folytatást…
Stay tuned...
Stay tuned...
.png)
