Dupla dózis

Szabadság!!! Végre sikerült úgy intéznem a dolgokat, hogy két hét szabdságra mentem. Mondjuk tudtam, hogy nem lesz mozgásszegény a vakáció, korábban már említettem, hogy kertes háznál mindig van valami munka. Most épp a fűtést korszerűsítjük valamint a kertben is volt egy kis fűnyírás, kaszálás. Azért igyekeztem a mászásra is összpontosítani. A héten két akciót is sikerült beiktatni a sűrű időrendbe.

CSÜTÖRTÖKÖN Számel Balázs barátommal kint voltunk a Mátrában Kis-Csókakőn. Igazi kánikula volt, döglesztő meleg, ennek ellenére szép számmal másztunk, szinte estig ki is tartottunk. Mondjuk a hűtőtáska jó ötletnek bizonyult. Ezúttal is a nehezebb utakra hangolódtunk, végig is másztuk szinte az összeset. Jó kis nap volt, jól esett.

VASÁRNAPÉ volt a főszerep. Brezó barátom és kedves párja Zsuzsi meghívtak minket, hogy töltsünk velük egy mászónapot Örvénykőn a Bükkben. Hát persze, hogy elfogadtuk! Reggel 8-kor indultunk és 10-re értünk a Szentléleki Turistaház parkolójába. Onnan 10 perc séta és már a fal alatt voltunk. Akkor még nem volt nagy tömeg mindössze egy társaság volt kint rajtunk kívül. Meg is kezdtük sorban mászni az utakat, fokozatosan emelve a nehézséget. Ezúttal szuper jó volt az időjárás, kb. 20-22 fok lehetett a szikláknál ami napközben sem ment 24 fok fölé. Jól ment a mászás mindannyiunknak, a nap végére sikerült kimásznom egy erősen áthajló VII-est és egy technikás VIII- -t is amiknek kifejezetten örültem, főleg, hogy a nehezebbikért komolyan meg kellett szenvednem, balfaszságomnak és "Brezóra nem hallgatásomnak" köszönhetően. Időközben a népsűrűség erősen megnőtt, még egy tanfolyam is befutott nap közben. Mondjuk mi értünk ki leghamarabb és mi hagytuk el a helyet utolsóként. Balázs és Én most voltunk itt először, nagyon jó kis hely, sok szép és nehéz úttal, van mit fejlődni ha végig akarjuk mászni az utakat itt. Minden bizonnyal vissza fogunk járni ide, nagy melegben is jó választás, hűvös, árnyékos.

Eredetileg a Tátra volt a terv vasárnapra, az Oszterva két Dieska útját(VII- és IV+) szerettük volna mászni egy nap alatt csak az időjárás közbeszólt. Bepótoljuk!!!

Néhány kép a vasárnapról:

                                                                   A fal felső része

                                                              Bemelegítek egy V-ösben

                                                                           Zsuzsi is

                                                             Brezó egy másik V-ösben

                                                              Jómagam egy VI-osban

                                                             Szép út, szép mozdulatok

                                                                          Zsú is tolja

                                                                És persze Balázs is

                                                                Ismét egy VI-osban

                                                      Brezó egy erősen áthajló VII-esben

                                                                            Én is...

                                                               ...megküzdök vele

                                                                  Balázs is próbálkozik

                                                                Brezó a VIII- -ban

                                                           Én is...kunsztból kunsztba

                                                           Nehéz, egyensúlyos mozdulatok

                                                                    Lassan meg lesz...

                                                                   A Jókai-emlékmű

                                                                 Kilátás a fal tetejéről

Kellemes napot zártunk, jól éreztük magunkat. Legközelebb remélhetőleg ismét bekerül 1-2 nehezebb út a tarsolyba az Örvénykő szelekcióból.

Stay tuned...

Felemás élmények, Lomnici-csúcs, Hokejka(VI-, A0)

Már egy jó ideje tervezgettem, hogy megmászom a Magas-Tátra egyik legkedveltebb és legtöbbet dícsért mászóútját a Lomnici-csúcs nyugati falán vezető Hokejka(Hokibot)-útat. Az út kitett, 9 kötélhosszas, változatos mászást ígért, új, 2 pontos standokkal, 6 óra mászóidővel. Kamenyiczki Jani barátommal figyeltük a meteorológia előrejelzéseit; mivel az út egy vízlevezető csak több napos szárazság után lehet mászni. Ezúttal kiváló időt jósoltak több napon keresztül. Szombaton neki is láttunk, 5-kor indultunk Bárnából és 8-ra kint is voltunk Tátralomnicon a felvonó parkolójában. Felmentünk az első, 8:30-as felvonóval először a Kőpataki-tóig, majd a Lomnici-nyeregbe ahol beöltöztünk harci díszbe és megkezdtük a felmenetet a Téry-kuloárba vezető láncos szakasz beszállásáig(20 perc). Könnyen odataláltunk, volt fotónk a láncos beszállás előtt elhelyezkedő jellegzetes kőről. Itt már gyülekeztek az emberek, ami már sejtette nem leszünk egyedül. A lemenet a kuloárba kifejezetten technikás volt, láncos szakaszokon, előre rögzített lépéseken kellett szinte via-ferrata jellegű úton lemenni egy teljesen függőleges falban. Hatalmas élmény volt a nagy tömeg ellenére. A kuloárba érve láttuk már egy páros mászott az útban, 3 páros(!) várt a beszállásra, odaértünk, de utánnunk még 2 páros jött szintén a Hokejkára várva. Ott 1,5 órás várakozás után kerültünk sorra. Az első hossz(55m) egy balra harántoló bevágás(IV+) volt melynek jobbra a tetején volt a stand. A második hossz (45m) egy bunkó kunszttal indult(V+) onnan egy szintén balfelé tartó bevágás(IV), majd tábla(III) következett ami egy nagyobb áthajláshoz vezetett, itt volt a stand egy határozott párkányon.A harmadik hossz (20m) egy határozott jobbra traverzzel indult majd egy kényelmetlen, nehezen biztosítható bevágásban folytatódott(V+). A negyedik hossz már a "Kereszt" alatti taraverz volt (30m) ami egy kunszttal indult(V+) és egy kitett reibung-rendszerben folytatódott(VI-), egy nittel és egy ragasztott szöggel, a vége egy nagyobb párkányon volt kint jobbra. Ez volt az első technikásabb és szebb része az útnak. Innen egy tábla jött(ötödik hossz, 35m) ami a Hokibot-fejéhez(áthajlás) vezetett ami az út második kifejezetten szép része volt(V-). A hatodik hossz volt ahol át kellett mászni az áthajlás feletti táblára melyre a kalauz V fokozatot adott, mesze távol állt az igazságtól(szerintünk bő VI-os). Az említett tábla is technikás volt, pici fogásokon és lépéseken kellett bő 10 métert menni a standig(VI-)kicsit kanyarogva. Innen egy összekötő hossz jött egy bevágásban(V) ami felvitt egészen a második kulcshelyig(hetedik hossz). A nyolcadik hossz egy nagyon kényelmetlen, szűk kéményben indult(V) amin csak úgy fértünk át, hogy a kis zsákot egy hosszú köztessel magunk alá akasztottuk. Ez egy szintén kényelmetlen bevágásban(V) vitt fel a második kulcshelyig egy nagyon kitett kis áthajlásig(VII-) ahol meg kell jegyezzem, hogy szuper lángész lehetett aki a nitett a kulcshely fölé tette, ahol már kiálltunk az áthajlásból és könnyebb rész jött(V). A kilencedik hossz egy közepesen szűk, az elején áthajló kémény volt(VI-) érdekes megoldásokkal, ez vezetett fel a kiszálló nagy tölcsérig. Itt még két kiszálló hossz jött a csúcsig(III) amit már biztosítás nélkül másztunk. Felérve nagyon megkönnyebbültünk. A mászóidő 5,5 óra volt ami durván 5 óra lett volna ha nem kellett volna itt-ott várnunk az előttünk mászókra.

Az útból jómagam a második, az ötödik és a kilencedik hosszokat másztam előre a többit Jani vállalta, le a kalappal előtte, férfimunka volt. Viszont ez az az út amiben a másodmászó sem "lazíthat", komoly, technikás, figyelmet igénylő mászás az egyszer biztos.  Meg kell még említeni, hogy népszerű út ide vagy oda viszonylag kevés volt a szög az útban és néhol a biztosíthatóság is hagyott némi kívánni valót maga után; nem beszélve az óriási kitettségről ami végig nyomja a mászót. A mászás maga mindkettőnknek jól ment, viszont mentálisan nem voltunk a toppon egyiken sem.

Az útra a FELEMÁS szó a legtalálóbb, másztunk már szebb utat, ez az az út ami után nem érzek késztetést, hogy évekkel később megismételjem. Összetett, sok műfajt és mozgásformát felvonultató út sok kényelmetlen szituációval. Az öt csillagból max 3-as. Viszont élmény volt, akármilyen is. MEGMÁSZTUK. Ez a lényeg. Éppségben, biztonságosan, sallangmentesen. Egy rég áhított út került be a tarsolyba.

A csúcson fotóztunk még párat aztán megkezdtük a lejövetet, ismét -de ezúttal már könnyebb- láncos szakaszokon araszoltunk lefelé a nyereg felé. Leérve a Lomnici-nyeregbe összepakoltunk és mivel az orrunk előtt állították le a felvonót megkezdtük soha véget nem érő utunkat Tátralomnic felé. 22:00-ra értünk a parkolóba. Innen 3 óra kocsikázás jött hazáig...Janinak 4. Piszkosul elfáradtunk....:-)

Sajnos kevés fénykép készült lévén figyelni kellett azért itt van néhány:

                                                                  A Lomnici-csúcs

                                                                   A Lomnici-nyereg

                                                          A mennyország ilyen lehet...

                                                            Jani a láncos beszállásánál

Érkezek az egyik kitett hosszban

                                                Jani kiszáll az utolsó biztosított hosszból

                                                                 Az út vége a tölcsérben

                                                                         A tölcsér

                                                         Kis-tarpataki-völgy, Téry-ház

                                                                     Lefelé jövet

                                                             A csúcs lefelé jövetből

                                                     Oda kell lemennünk...és még azon is túl

                                                                   Egy megviselt arc

                                                               A csúcsok szürkületben

Nemsokára remélhetőleg újabb sztorival jelentkezem, addig is: Másszatok!!!

Stay tuned...

Délutáni mászás Kis-Csókakőn

A hétvégi Tátra akciónk után a szokásosnál erősebb "mászáséhséget" éreztem magamon. Felhívtam Somoskői Gábor barátomat aki épp a Jászságban méhészkedett a családjával, lenne-e kedve egy csapatáshoz a Mátrában. Mily meglepő...volt kedve:-) Délután fél 3-ra értem ki a falhoz, Gábor egy kicsit késve érkezett lévén Ő messzebbről jött; legalább bemelegítettem mire kiért. Neki is láttunk a fal nehezebb útjainak és lelkesedésünk a sötétedésig ki is tartott. Bőven el volt már este 8, már erősen szürkült mikor az utolsó útból ereszkedtünk. A lemenet fejlámpásra sikeredett. Szuper jó mászás volt, jó társaságban. Rajtunk kívül volt 2 csapat kint.

Mászott utak: Kis-fás út(III), Kétforintos(V), Kétbalkezes(V+), Sirató fal(IV+), Platni(V+), Nőnapi út(VII-), 100 DM(VII-), Hold(VII), Román nejlon(VII-), Vektor(VII-), Deviáns(VII-), Dulcinea(VII+), Kis-torony hátsó út(IV), Bajor-rés(V), Farkas-weg(V+).

Hétvégén ismét a Tátra az uticél, ezúttal a Lomnici-csúcs Hokejka útja van tervben VI-ért. 9 kötélhossz. A partnerem ismét Kamenyiczki Jani lesz...remélem ezúttal is sikerrel járunk és egy szépet mászunk. Persze jövök a beszámolóval és a fotókkal...

Stay tuned...

Magas-Tátra, Ökör-hát-torony, Puskás pillér(VI+)

Összejött!!! Hosszas türelmetlen várakozás után sikerült végre kifognunk egy "jó idő" ablakot a Tátrában. Kamenyiczki Jani barátommal már folytak egy jó ideje az egyeztetések végül is így kezdésnek a fent említett útra esett a választásunk. Minden fellelhető fórumban ódákat zengtek erről az útról, szinte mindenhol 5 csillagos minősítést kapott. Nem hiába!!! Minden túlzás nélkül a legszebb eddig mászott utam, utunk; ebben egyetértettünk. Szokás szerint kora hajnalban indultunk, 8-kor már meg is kezdtük a felmenetet a Csorba-tótól, a felmenet bő 2,5 órát vett igénybe. Felérve az energia-raktárak feltöltése, majd gyors bemelegítés után neki is láttunk az útnak. A felhők gyorsan mozogtak, hol elborult, hol kiderült, változékony volt az időjárás. A mászást Jani kezdte egy rövid hosszal(IV) majd Én következtem(szintén IV) az itt-ott még nyirkos-vizes falon. Két hossz bevágás-szerű mászás után jutottunk el a lenyűgöző szépségű táblához melyen elvált pikkelyeken kell felmászni(V) a kulcshossz előtti standhoz. Innen a kulcshossz jött, egy reibungos bevágás(VI+, kifejezetten trükkös megoldással) ami egy áthajlásban végződött onnan pedig egy kézrepedésen(V+) kellett felmászni egy újabb áthajlásig(VI) ahol egy kellemetlen felállás jött a hossz végén(VI). A kulcshossz előtti stand nem volt kifejezetten jó állapotú és kényelmes sem, JAVASLOM AKI MÁSZNI SZERETNÉ MÁSSZA EGYBEN AZ ALATTA LÉVŐ PIKKELY-SZERŰ TÁBLÁVAL! A kulcshosszt Jani abszolválta, majd ismét Én következtem egy bevágás hosszal(IV) ami egyben a kiszálló hossz is volt, vége a Puskás-kémény kiszállásánál lévő ereszkedő standnál volt. Innen 2 hossz ereszkedéssel(a Puskás-kéményben) értük el a beszállást. A mászás 3 órát vett igénybe.

Összességében az út gyönyörű, egyértelmű, jól biztosítható(1 sor ék és friend, néhány kötélgyűrű), jól kötélvezetett, kompakt, technikás élménymászás. A standok hagytak némi kívánni valót, megérdemelne az út egy újra standolást.

A változékony és hűvös időjárás délutánra ragyogó napsütéssé nőtte ki magát, így a lemenet már napsütésben telt. Bő 2 óra alatt le is értünk az autóhoz. A hazaút a szokásosnál lassabban sikerült a rengeteg turista okozta forgalomnövekedés miatt.

                                                                     Ökör-hát-torony

                                                                           Jani indul

                                                                      Én folytatom

                                                                          Jani érkezik

                                                              A pikkely-szerű tábla...

                                                                 ...csodával határos

                                                              A kulcshossz előtti stand

                                                                       A kulcshossz

                                                                            A táblán
    

                                                                     Ereszkedő pálya

                                                               Ká János elgondolkodván

                                                            Aztán én is merengek kicsit...

                                                            ...a völgy adta szépségeken

                                                               Több kiló fémhulladék

Kellemes nap volt. Jól éreztük magunkat. Reméljük nemsokára jön a folytatás...

Stay tuned...

La Sportiva Trango Light Low beszálló cipő teszt

Mint már azt korábban több - "A Márkát " - érintő tesztemben írtam jómagam a La Sportiva modelljeit használom, így mikor tavaly év végén átutalták a szponzori támogatásokat úgy döntöttem lecserélem a sokat megélt Slingshot cipőmet egy kifejezetten falközelítésre tervezett modellre. A választásom a Trango Light Low cipőre esett, ráadásul mikor vásároltam éppen akció volt így az eredeti 105 €-s vételár helyett mindössze 70 €-ba került. Szlovákiában Poprádon vásároltam, itthoni beszerzése sajnos nehézkes a megrendeléstől a szállításig eltelt sok idő miatt. 

A cipő felépítése félcipő, kifejezetten masszív; vastag, erős, jól tapadó talppal; strapabíró orrgumizással, erős sarokkiképzéssel. Zárásáról fűző gondoskodik, a többi Trango modellre jellemző nylon-heveder fülekkel melyeket vastag bőr takar-véd a különféle koptató hatásoktól. Jó megoldás, tartós és gyorsan befűzhető, összehúzható. A nyelv vastag, bevarrott, kényelmes, jól párnázott viszont nem lóg túl a fűzősor fölé. Sarokkiképzése prcíz, jól beleül a sarok. Az anyagválasztás hibátlan, több réteg vastag hasított bőr, gumi és szintetikus anyagok keveréke gondoskodik az atom kopásállóságról. Ami a talpat illeti vastag energia-elnyelő réteggel ellátott így hosszú gyaloglások alkalmával sem kényelmetlen a talajra érkezés. Talpbélése kivehető, így gyorsabban szárad. Hátránya talán az lehet, hogy kevésbé szellőzik valamint nem látták el semmiféle membrán anyagú béléssel így esőben nem a legjobb választás, ha elázik nehezebben szárad ki teljesen, nem vízálló. Szárad időben viszont tuti választás!

Viselése közben épp olyan mintha egy könnyű hegyi bakancsot viselnénk az alacsony szár nyújtotta nagyobb mozgástartománnyal. A boka jól mozog benne viszont a cipő kellően merev. Felépítése biztonságérzetet ad, a kisebb-nagyobb kövek között sem okoz problémát a mozgás. Hosszú gyaloglások során a cipő kényelmes, jól illeszkedik, a főzési rendszere jól állítható. A talp tapadása már-már a mászócipőkét idézi, nagyon hatékony a kövek közötti lavírozáskor, a nagyobb kövekre való átugráskor, még a vizes köveken is jól tapad.

Összegezve ez egy (nagy)fal megközelítésre tervezett, merev, strapabíró, bakancs-szerű cipő. Alkalmas mind a sportmászó helyek, mind a magashegyi nagyfalak megközelítésére, magashegyi túrázásra, túrázásra. A szélesebb lábfejű felhasználók előnyben!

Tulajdonságok:

-vízlepergető hasított bőr felsőrész nagy teljesítményű nylon erősítésekkel

-antibakteriális nylon háló bélés

-Frixion AT talp, Impact Break System tervezéssel, Climbing Zone orrgumival

-36-48 méretig

-Tömeg: 900 g/pár

Jó cipő, jó áron. Remélem hosszú ideig használni fogom és elkísér sok-sok mászásom alkalmával.

Stay tuned...